Az eggyik legszebb és leggyakoribb hal a Naphal

Élőhelye

Hazánkban a tiszta, álló- és lassú folyású vizek hínárnövényzettel benőtt, iszapos vagy homokos aljzatú szakaszain fordul elő, legnagyobb állományai állóvizekben (tavak, holtágak, bányatavak) alakult ki. A mélyebb vizeket kerüli, inkább a parti régiót kedveli. Nagyobb folyóinkban leginkább a márnaszinten, még inkább a dévérzónában fordul elő. Kisvízfolyásokban mind a domolykó-, mind a sügérzónában előfordul, de a gyors folyású a hegyi patakokból hiányzik. Fiatalabb kavicsbánya tavakban jelentős állománya alakulhat ki.

Megjelenése, biológiája és szaporodása

Igen magas, oldalról erősen lapított, zömök testű hal. Kettős hátúszója teljesen egybeolvadt. Feje aránylag nagy, az orr rész kicsi, kis méretű szája félig felső állású. A kifejlett állatok kopoltyúfedőjének fülszerű bőrfüggelékén egy élénk narancsvörös és egy nagyobb méretű fekete folt található. A test színe kékes olajzöld, az oldalak csillogását az egymást váltó narancs-vörös, kék és zöld foltok okozzák. Az úszók sárgás színűek, a hasúszók egészen a mellúszók vonaláig előretolódtak. Maximális testhossza ritkán haladja meg a 10-15 centimétert.

 

Tápláléka igen változatos, szívesen fogyaszt apró gerinctelen állatokat, rovarlárvákat és a zooplankton nagyobb tagjait. Rendszeresen fogyasztja más halfajok ikráit és lárváit is.

 

Az egyedek két-három éves korukra válnak ivaréretté. A faj szaporodási időszaka általában május-június között van, de kedvező időjárás esetén második ívás is történhet egészen augusztus végéig. Az ívásra készülő hímek a sekélyebb, parti vizekben a homokos vagy köves aljzaton lapos mélyedést, fészket készítenek. Ebbe a fészekbe rakják le a nőstények az ikráikat, amelyeket a megtermékenyítés utána hímek aktívan és agresszíven őriznek, úszóik folyamos legyezésével pedig a megfelelő oxigén-ellátást biztosítják.